1071,4 HUF/dal: Avril Lavigne esős koncertje

Avril Lavigne másfél órát késett, majd kislemez-bemutatót tartott a Petőfi Csarnok Szabadtéri Viharcsücskében. Az esernyők és a koncert mitikus teremtményei, az aputestű, gyerekfejű kreatúrák nagy része telefonja kijelzőjén keresztül követte az eseményeket, mind a hét számot. A Soklánygyermekes Szülők Válságkezelő Szervezete a hétvégére tervezi az első anonim találkozóját.

A Best Damn Tour budapesti koncertjét gyors, de hatékony eső alapozta meg. Ennek köszönhetően az előzenekar, a magyar Idiotside majd következő koncertjén tehet úgy, mintha Avril előtt játszana, merthogy most ezt nem sikerült megtenniük. A koncertterem barátságos hűvösében megszáradtam és felkészültem a hosszú várakozásra. Megtöltöttük a szabadteret, a roadok összepakolták a cuccot és fél tízkor máris táncolt a led-falon a graffiti-vizuália. Az volt kiírva, hogy Avril. 

A gyors indulást követő érzelmes-romantikus pihenőszakasz környékén vált értelmetlenné, hogy korábban megszáradtam, két számmal később pedig az, hogy felkészültem a hosszú várakozásra. A szabadtéri színpadot fedő sátorról kiderült, hogy mindenre jó, csak ne essen rá semmi. Mondjuk eső ne essen rá, mert akkor beázik, gonoszmód rácsorgatja a vizet a hangfalakra meg a színpadra, ezzel veszélybe sodorja a táncosokat és még magát Avrilt is. Rövid video-illesztmény után gyanúsan hamar kitört a finishangulat. A dramaturgia testéről az eső guillotine-ja csapta le a fejet, mely szeparálódása után még elnyomta a Sk8er Boy-t, aztán elhallgatott. Avril mosolygott és integetve leereszkedett a színpadi liften, hogy ne emelkedjék fel újra.

A hályogos hangzás ellenére szerethető volt a produkció, és bizonyára nagyon sajnálnám most tizenhat évnél fiatalabb kislányomat, ha lenne ilyenem. Mivel nem kellett figyelnem arra, hogy ne vesszen el, hogy lát-e valamit az egészből, hogy mit fog szólni az anyja az egyre biztosabb tüdőgyulladás miatt satöbbi, volt időm észlelni, hogy Avril a begyakorolt koreográfián túl nem adott magából sokat. Félszeg kirúgásokra és jól megfontolt levegőbe öklözésekre redukálódott a lázadó méregzsák-lány imázs, ennek megfelelően a közönség ugráló/táncoló része az alapértelmezett rajongástól fűtve, saját magát hajszolta szórakozásba.

Az valószínű, hogy mielőtt Avril a jazz felé fordulna és felhagyna a világkörüli turnézgatással, lesz még pop-punk-rock-nagylemeze, amivel, ha nem is Budapesten, de mondjuk legközelebb Bécsben, egy működőképes sátor alatt fellép majd. Addig a szülők lehiggadhatnak, a fiatalok pedig felszáríthatják könnyeiket.